HIPPOCRATES, I. évfolyam 4. szám 200. oldal                                  Vissza a tartalomjegyzékre

A SZÜRKEHÁLYOGRÓL

Dr. Radó Gábor
Semmelweis Orvostudományi Egyetem 
II. Szemklinika

A szürkehályog a szemlencse elszürkülése, világszerte a látásromlás és vakság leggyakoribb oka. A gyógyítás mütéti, a gyógyszeres megelőzés lehetőségei (csepp) nem meggyőzőek.

A veleszületett és ifjúkori kataraktaformák, általános vagy szembetegség következtében kialakuló szekunder katarakták viszonylag ritkábban fordulnak elő, ezek a háziorvos számára kevesebb jelentőséggel bírnak.

A felnőttkori kataraktákat a szemészet senilis kataraktának nevezi, bár egyre gyakrabban jelentkezik 40-50 éveseknél. Kortikális és nucleáris megjelenését különítjük el.

A beteg leggyakoribb panasza a látásélesség csökkenése: nehezen megy a tü befüzése, az olvasás, az arcok felismerése az utca túlsó oldalán. Ritkább panasz, hogy a szembejövő fény kápráztat, vagy hogy a látás távolra romlik ugyan, de az olvasáshoz nem kell az addig megszokott olvasó szemüveg, vagyis a szem rövidlátóvá válik, a lencse törőereje nő.

Az előrehaladott hályog feltünően szürkének látszik szük pupillán át is, az idős ember pupillája azonban tiszta lencse mellett is szürkés. Ezért fontos a lencse alapos vizsgálata biomikroszkóppal és átvilágítással. A szemorvos a panaszok egyéb lehetséges okait kizárva a beteggel megismerteti a mütéti rehabilitáció lehetőségét. A mütétet szinte mindig a beteg kéri. A hályog megtartása csak különleges esetekben okoz szövődményeket: duzzadó lencse glaukomás rohamot, erősen túlérett hályog phakolytikus glaukomát okozhat. Ritkán azért szükséges a hályogot eltávolítani, hogy a szemész jobban láthassa a szemfeneket (diabeteses retinopátia vagy ideghártya-leválás megítéléséhez) vagy a lézerkezelés a szürkülő lencsén keresztül nem végezhető el. A hályog megtartása több hátránnyal jár: egyrészt elodázza a rehabilitációt, másrészt minél később operálunk, a mütét annál kevésbé kíméletes, annál inkább számolhatunk szövődményekkel.

            Hályogszúrást már Kr. e. 600-ban végeztek Indiában: keskeny késsel behatolva a szaruhártya szélén az elszürkült lencsét az üvegtestbe tolták (reclinatio lentis). Bár a hályogos lencse eltávolítása 1764 óta ismert, a vásári hályogszúrók még századunk derekán is dolgoztak. A múlt század végétől egyre jobban elterjedt az elszürkült lencse teljes eltávolítása, az intracapsuláris katarakta extrakció (ICCE) és még húsz évvel ezelőtt is úgy tünt, a hályogmütés kérdése hosszú időre megoldott. Az eltávolított lencsét kétféleképpen lehetett pótolni: az operáltak kis része kontaktlencsével látott jól, nagyobb részük vastag hályogüveggel kissé torzítva, jól-rosszul.

Brit szemészek figyelték meg a II. Világháború alatt, hogy pilóták sérült szeme az eltávolíthatatlan plexi szélvédőszilánk ellenére jól gyógyult. A polymetilmetakrilát napjainkban is a legjelentősebb lencsealapanyag. Az első sikeres lencsebeültetést Ridley végezte egy medikus ötlete alapján 1946-ban. A hatvanas-hetvenes években domináló elülső csarnoki és irishez rögzített lencséket a nyolcvanas években teljesen kiszorította a sokféle hátsó csarnokba ültethető lencsemodell. Ezzel együtt a mikroszkópos szemsebészet elterjedésével (1958-tól) ismét előtérbe kerül az Extra Capsuláris Cataracta Extractio (ECCE), ami egyrészt a hátsó csarnoki lencsebeültetés feltétele, másrészt a megtartott tok jelentős mechanikai védelmet biztosít ideghártya leválás és cystoid maculaoedema ellen.

            A tokmegtartásos hályogmütét alapvetően kétféle módszerrel végezhető. A manuális ECCE során a magot egyben távolítjuk el, ehhez 7-8 mm-es seb szükséges. A phakoemulsificatiós technikával a magot ultrahanggal szétzúzzuk és leszívjuk. Ennek előnye, hogy 3,2 mm-es seb elégséges, mely sebet alagúttechnikával készítve varrni sem kell, a sebzárás mégis stabilabb. A kis seb kis mütéti reakcióval jár, elhanyagolhatóan változtatja a szaruhártya fénytörését. Ehhez a technikához tartozik, hogy a lencsét a kis seben keresztül összehajtva ültessük be (szilikon vagy akrylát anyagú lencsék).

            A mütétre előkészítés a családorvossal együttmüködve történik; a vérnyomás és cukorháztartás ellenőrzésén, illetve beállításán van a fő hangsúly. Véralvadásgátolt beteg esetében a terápia csökkentése vagy átmeneti szüneteltetése lehet szükséges.

            A hályogmütét a betegre csekély terhet ró: retrobulbáris érzéstelenítés biztosítja a fájdalommentességet, negyedórás okulopresszióval alacsony szemnyomást igyekszünk elérni a mütét idejére. Az utóbbi években újra tért hódít a cseppérzéstelenítés. A beavatkozás maga mintegy húsz percig tart, a beteg nyugodt viselkedését enyhe szedatívummal segítjük.

            A rehabilitáció gyors: a beteg általában már a mütét utáni napokban jól lát szemüveg nélkül. Míg régebben várni kellett a hályog érésére, az új mütéti technika kezdődő hályognál egyszerübb, és mivel jó optikai rehabilitációt ígér, kezdődő panaszoknál is bátran ajánlhatjuk.

            A mütét még idős, rossz általános állapotú betegen végezve is csekély általános megterheléssel jár, ezért helytelen az az elterjedt álláspont, hogy „arra a hátralévő kis időre minek”. Sok idős beteg általános hanyatlásában egy sikeres hályogmütét nagy javulást hozhat: a több és jobb minőségü vizuális élmény szellemi frissülést, fellendülést, kivirágzást okoz. Fontos, hogy a megajánlott hályogmütétet a családorvos is ilyen szellemben támogassa.

            A hályogsebészet élvonalában a phakoemulzifikációs technika mintegy 80 százalékos részesedése jellemző. Magyarországon ugyan a hályogosok 97 százaléka kap lencsét, de phakoemulzifikáció csak mintegy 16 százalékban történik, az arány évről évre nő (ld. táblázat 1.). A készülék drága, az új mütéti technikára való áttérés nagy kihívást jelent az operatőrnek.

            Kis metszés, phakoemulzifikáció, összehajtható lencse: az így végzett mütét gyakorlott kézből olyan kevéssé traumatizáló, hogy ambuláns módon is végezhető. Magyarországon egyre több intézet tudja betegeinek ajánlani, annál is inkább, mert 1999. április óta a biztosító kiemelten finanszírozza.

 

Irodalom:

Salacz Gy., Ferencz M.: A hályogmütét helyzete Magyarországon 1998-ban.
Szemészet. Megjelenés alatt.

 

Táblázat 1.

                      

  1993 1998
ICCE 1944 250
ECCE 18928 27150
Phakoemulzifikáció

0

5213

vissza szöveghez

Vissza a cikk elejére Vissza a tartalomjegyzékhez

E-mail levelezés erre a címre: HIPPOCRATES

Copyright: © Hippocrates 1999.
Minden jog fenntartva

Created by Spinerette Information Systems 1999.